Leírás
A magyar sertéságazat hatékonyságát és jövedelmezőségét csak a költségek csökkentése révén lehet számottevően javítani. Az ágazat költségei közül a takarmányköltség a meghatározó, néhány százalékos megtakarítás itt már jelentősen javíthatja a jövedelmezőséget. Nyugat-európai versenytársaink a termelési költségeket ipari melléktermékek nagyarányú etetésével is csökkentik, sok telep átállt a nedves etetési rendszerre, mely alkalmasabb a melléktermékek etetésére. A magyar sertéstelepeken a nedves takarmányozási rendszerek a rendszerváltás előtt voltak gyakoribbak, ma ritka az ilyen telep, mert a beruházási költség magasabb, az üzemeltetés bonyolultabb. A száraz melléktermékeket keresik a magyar sertéstartók, de az élelmiszeripar visszaesése miatt gyakran nincs tervezhető mennyiség és változó a minőség. A bioüzemanyag-gyártás megkésett magyarországi fejlődése miatt a szeszipari, növényolajipari melléktermékek etetése felé is csak az utóbbi években fordult nagyobb figyelem. A melléktermékek árát az előállítók nem az előállítási költség, hanem a helyettesítendő termék (szója, kukorica) árához igazítják, a melléktermékek etetésekor aminosav kiegészítés, speciális premix szükséges. A magyar sertéstartók, ha földdel rendelkeznek, inkább saját előállítású takarmányhoz keresnek kiegészítőket, a melléktermékeken alapuló takarmányozástól tartózkodnak, még ha az gazdaságosabbnak tűnik is. A bizalmatlanságra a minőség néha okot is adhat. A melléktermékek etetésének terjedését elősegíthetné a gazdálkodók közös beszerzése, mert így nagyobb mennyiséget tudnának egyszerre olcsóbban beszerezni. Az integrációk fejlődése, a takarmányos cégek és a sertéstartók közötti bizalom helyreállása szintén előmozdíthatná a melléktermékek szakmai szempontból is megfelelő ellenőrzött felhasználását és így a takarmányköltségek csökkentését.
