Leírás
Hazánk mezőgazdaságában a rendszerváltás előtt a termelők integrálásának több formája létezett, melyek a tulajdoni és szervezeti változások során gyakorlatilag megszűntek. Az agrárpolitika – esetenként elsősorban politikai, máskor gazdasági megfontolásból fogant – folyamatos próbálkozása a termelők szerveződéseinek kibontakoztatására nem járt igazi sikerrel. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás – már a csatlakozást előkészítő fázisban is – új lendületet adott a szövetkezések segítésének, de ebből az időből sem tud látványos sikereket felmutatni a gyakorlat. Pedig a szövetkezést, az integrációkat ellenző álláspont nem fogalmazódott meg, bár a konkrét forma pártfogolása tekintetében markáns véleménykülönbségek is jelentkeztek. Elvi síkon a termelők egyetértenek azzal, hogy a jóval erősebb és szervezettebb egyéb piaci szereplőkkel (felvásárlók, forgalmazók, feldolgozók) való kapcsolatban csak úgy képesek egyenrangú fellépésre, a termékpályán keletkező jövedelemnek a termelők szempontjából is méltányos megosztására, ha legalább a termékértékesítést (jobb esetben az eszközbeszerzést is) összefogva és koordináltan végzik. Intézetünk fontos problémakörnek tekinti a termelők összefogásának vizsgálatát, már 2005-ben készült egy tanulmány1, amely akkor a jövőre nézve a mai valóságnál optimistább kicsengésű volt. Ebben az anyagban egyébként meglehetősen részletesen tárgyaltuk a témakör szakirodalmi hátterét, továbbá az integrációk fejlesztésének, kiterjesztésének szakmapolitikai indokait is. Mostani munkánk elsődleges célja, hogy átfogó képet adjon azokról a címben jelzett integrációs folyamatokról, amelyek az Európai Unió elveit, szabályait és gyakorlatát követve – és nem mellesleg támogatási forrásait felhasználva – teremtik meg a termelők összefogását általában a mezőgazdasági termelésben, különösképp pedig (az ágazati sajátosságok miatt) a zöldség-gyümölcs ágazatban. A „szakmai közvélemény” álláspontját is vázoltuk – a szervezetek tagjaival, a vezetéssel, a szakminisztérium illetékeseivel, továbbá az érdekképviseletek szakembereivel folytatott konzultációk alapján – abban a tekintetben: milyen tényezők segítik, illetve gátolják a termelői szerveződéseknek a fejlődését, gyarapodását? Információs kiadványaink jellemzően nem túl széleskörűen foglalkoznak a tárgyalt téma szakirodalmi hátterével, jelen kiadványunkban viszonylag sok szakirodalmi forrásra utalunk, főként a legfontosabb megállapításaikra koncentrálva. A hazai szerveződésekre vonatkozó számszerű adatok túlnyomó többsége a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumtól (a szervezetek éves jelentései), cégbírósági adatokból, a nemzetközi adatok pedig az EU különböző adatközléseiből származnak. Minden esetben a legújabb adatok megszerzésére törekedtünk, ennek ellenére – ritka kivételtől eltekintve – 2008-ra vonatkozó adataink a legfrissebbek. A tanulmány szerkezete követi azt a logikát, ahogyan a termelői szerveződések működnek (működhetnek) a mezőgazdaságban. Az első nagyobb szerkezeti egységben a termelői csoportokat tárgyaljuk, a másodikban pedig a zöldség-gyümölcs ágazat szervezeteit. Munkánkban a termelői csoportok és a zöldség-gyümölcs ágazat termelői szervezeteit érintő uniós és hazai jogi szabályozást is áttekintjük. A hazai szabályozásban az elismerésre és a működésre vonatkozó szabályokat kiemelten kezeljük. A szerveződések gazdasági súlyát több mutatóval, elsősorban a szervezeteken keresztül forgalmazott termékek (mennyiség, illetve érték) arányával számszerűsítjük. 1 Dorgai László, Hamza Eszter, Miskó Krisztina, Székely Erika, Tóth Erzsébet: Termelői szerveződések, termelői csoportok a mezőgazdaságban. Agrárgazdasági Tanulmányok, 2005. 4. szám. Bevezetés AKI 6 Intézetünk fontosnak tartja a szakkifejezések szabatos használatát, különösen, ha azok jogszabályokban is megjelennek. A zöldség-gyümölcs ágazat termelői szerveződéseivel kapcsolatban azonban hajlik némi kompromisszumra, hiszen vannak olyan kifejezések, amelyeket a hatályos jogszabályok már nem használnak, de meghonosodtak, a hazai szakmai nyelvben és a gyakorlatban is általánosan használt kifejezések. A Termelői Értékesítő Szervezet (TÉSZ), illetve annak kétfajta működési formájára vonatkozó elnevezésről (előzetesen elismert, véglegesen elismert) van szó. A zöldség-gyümölcs ágazat piacszabályozása vonatkozásában az Európai Unió 1997-től használja a Termelői Értékesítő Szervezet (Producer Organisation) elnevezést, és ez az elnevezés honosodott meg nálunk is TÉSZ rövidítéssel. Az akkori hazai jogi szabályozás a TÉSZ kétféle státuszát használta, volt előzetesen elismert és véglegesen elismert TÉSZ. Az újabb jogszabály2 – hivatkozva a hatályos EK tanácsi és bizottsági rendeletekre – viszont már nem használja ezeket az elnevezéseket, hanem bevezeti a „zöldség-gyümölcs termelői csoport” és „termelői szervezet” elnevezéseket [rendelet 2. § (1) a és b pontja]. A „termelői szervezet” szinonimájaként a korábbi „véglegesen elismert TÉSZ” ma is használatos, a tanulmányban mi is használjuk. Az „előzetesen elismert TÉSZ” megfelelője pedig a hivatkozott rendelet életbe lépése óta a „zöldség-gyümölcs termelői csoport”. A termelői szerveződések kutatásával kapcsolatos intézeti munkatervi feladat témafelelőse induláskor Tóth Erzsébet tudományos főmunkatárs volt, aki tevékenyen közreműködött a munka elindításában. Kolléganőnk év közben nyugdíjas lett, a feladat teljesítésében vállalt munkáját a szerzők ezúton is megköszönik.
